Elso fejezet – élek!

Kedves baràtok, ismerosok!

Ugy dontottem, hogy ebben a formaban informallak titeket marokkoi kaladjaimrol. Ha hazamegyek, akkor tesztelem majd, hogy figyeltetek-e 🙂

Az elso par bejegyzesben leirom, hogy nagyjabol mi van velem, aztan ugy terveztem, hogy temakra bontva leirom, amit latok az itteni eletbol. Persze ki tudja, hogy sok dolgora lesz-e ralatasom – de ezzel a cellal jottem.

Szoval cimszavakban:

-Harim , a nyelviskolafonok jo arc. Pesztral bennunket es kedves. Kulturalis gyokerei vannak itt a vendegszeretetnek, amirol remelem szinten sokat meg fogok tudni.

-Most ert veget a ramadan, ezt most igy probaljak kiheverni, leallt az elet, engem sem dolgoztatnak egyaltalan. Ez felig-meddig boldogit csak 🙂

-A meleg elviselhetobb, mint otthon, valoszinuleg az ocean enyhito hatasa miatt.

-Cicceges es tarsai: tegnap egyedul setalgattam Rabatban, de teljesen biztonsagban ereztem magam. Bar most az utcan beszolt egy pasi, hogy bitches – lehet, hogy ezekrol jobb nem tudomast venni.

-Kisse oreg vagyok ehhez az onkenteskedos mufajhoz es inkabb olyanokrol kene blogolnom az en koromban, hogy milyen Horvathba menni babakocsival es hogy vajon Jesoloban vagy Bibioneban olcsobb a gyros – de mit csinaljak, ha nem jon be az ipari turizmus? Ezert meg a huszeveseket is elviselem 🙂

-Egeszen fura elmeny ”gazdag nyugatinak” lenni ”csoro keleti helyett”.

-A franciatudas eletmento. Tegnap vettem is francia nyelvu helyi lapokat, hogy beilleszkedjek :p A tartalmarol majd reszletesen beszamolok, nagyon erdekes.

-Van kuszkusz es wifi, jovo penteken pedig probalom frissiteni a blogot, amint visszatertem a Szaharabol.

Kerdesek johetnek kommentben, igyekszem valaszolni!

 

 

Standard

Leave a comment